A TERMÉSZETBARÁTOK RÉSZVÉTELE A TERMÉSZET VÉDELMÉBEN

A turistaőrség igénye

A hazai turistaság történetében kezdettől fogva létezett a szándék, “...az erdők csendjét és szépségét nemcsak élvezni, de azokat megvédeni is törekedjünk.”, olvasható az 1930-ban megjelent “Magyar Turista Élet” című lapban.

Az ezzel kapcsolatos első hivatalos lépés az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. IV. törvénycikk utólag kiharcolt záradéka, a 312. paragrafus, az úgynevezett turistaszakasz. Ez elrendeli, hogy “...az erdőterületeken a turisták által használt útvonalakat törzskönyvezni kell, s azokat csak a Földművelésügyi Minisztérium közbejöttével, előzetes féléves felmondással lehet esetleg elzárni.” Ugyanennek a szakasznak a záradéka a következőképpen hangzik:

“A földművelésügyi miniszter, a belügyminiszterrel egyetértve, az érdekelt tulajdonosok és szervezetek meghallgatása után rendelettel állapítja meg, hogy a turistaság szervezete és annak közegei mennyiben működhetnek közre a jelen paragrafusban megjelölt helyeken és utakon a rend fenntartásában.”

Ennek megvalósítására történtek kisebb kísérletek. A Túravezetők Testülete 1937. október 18-i ülésén megvitatta a turistabiztosi és turistaőrségi intézmény létrehozását.

1938-ban, a fent említett Magyar Turista Élet c. lap szeptemberi száma két ízben is utalt a turistaőrség szükségességére és javaslatot tett feladatkörének kialakítására. Hiszen - utalva egy másik cikkre - “A turisták fegyelmezésére csak a turisták alkalmasak, a kirándulás címén űzött visszaéléseket, az egyesek közveszélyes kihágásait, csendőrök, rendőrök egyedül sohasem fogják tudni megakadályozni, már csak létszámuk csekélysége miatt sem...”

Mindezek az őszinte és lelkes kezdeményezések eredménytelenek maradtak. Eredménytelenek maradtak, mert nem volt visszhangjuk. A turistatársadalom szokott önzetlenségével felajánlotta, de a másik fél, az erdőtulajdonosok társadalma nem igényelte. Enélkül pedig ez a szép elképzelés nem válhatott gyakorlattá. Pedig a szükségességét az akkori turisták épp olyan komolyan érezték, mint mi ma. Bár néhány elszigetelt kezdeményezés volt akkoriban, de ez nem volt számottevő. 1958-ban a Természetjárás c. lapban Forgács Géza tollából jelent meg újfent a témáról cikk „Természetjáró ellenőrök” címmel.

A turistaság bevonása a természetvédelembe sokáig váratott magára. De az állhatatos küzdelem meghozta gyümölcsét. Olyannyira, hogy a sportszervezetek keretein belül szerveződő társadalmi kezdeményezés mellett (melyet csak a tagok természetet féltő lelkesedése vezérelt szakmai képzettség nélkül), húsz évvel később az állam jogszabályban is elismerte ezt a tevékenységet és létrehozta a maga szervezetét, melyet a komolyabb munkát is vállaló természetbarátokból töltött fel, megfelelő szakmai felkészítést követően. Az ő szakmai irányításukat már a hivatalos szervek munkatársai végezték.

Ezzel két szálon indult el a természetbarátok természetvédelme. Először ismerjük meg a civil természetvédelem társadalmi ágát, majd az állami szervezet kialakulását, tevékenységét.

A Társadalmi Erdei Szolgálat megalakulásának története

föld napja

Az igazi változás 1961. szeptemberében történt, amikor a Ságvári-turistaházban erdész-vadász-turista találkozót tartottak. Itt vetette fel Végvári Tamás, a Pilisi Parkerdőgazdaság akkori igazgatója újból: „vegyenek részt a turisták is az erdők védelmében”. Konkrét kéréssé Köveskuti György formálta a javaslatot, aki a Budai Erdészet erdőmérnöke volt. A kérelem a Budapesti Vörös Meteor SK Természetbarát Szakosztályához érkezett, ahol Pápa Miklós dr. vállalta a megszervezését.

Az első járőr 1962. július 2-án vasárnap reggel gyülekezett a Budai Erdészet udvarán és indult el hat fővel a budai hegyekbe. Tagjai voltak: Spirk Tibor, Kahatek Mihályné, László István, Polonkai Lajosné, Spirk Tiborné és Szölgyémi Tamás.

Ezzel útjára indult a Társadalmi Erdei Szolgálat (TESz). Ezt követően egyre többen kapcsolódtak be ebbe a társadalmi munkába. November 24-én csatlakoztak a mozgalomhoz a Fejér megyei Vörös Meteor turistái. Budapesten is egyre-másra jelentkeztek a kerületi szövetségek, aminek hatására a szervezést a Budapesti Természetbarát Szövetség vette át. 1965. folyamán már számos megyei szervezet is tagja lett a szolgálatnak. Így az időközben országossá nőtt Társadalmi Erdei Szolgálat irányítását a TESz Országos Intézőbizottsága vette át Magyarszéki Béla vezetésével. A szolgálat célja a gyakorlati természetvédelem volt.

1966-ban a szolgálat tagjai, szolgálatuk ideje alatt, a hivatalos szervek állásfoglalása alapján, mint „közfeladatot ellátó polgári őrök”, a hivatalos személyeknek kijáró jogvédelemben részesültek.

Mivel kezdetben a járőrözés az erdőkre korlátozódott, és a Szolgálat az erdészet munkáját hivatott segíteni az erdészeti főhatóság irányításával, ezért szakmai felettes szerve a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatala volt. Mivel a MÉM EFH-nak feladata elsősorban a fagazdálkodás irányítása és a termelés kiszolgálása volt, összeférhetetlenség mutatkozott a természetvédelem ellátásával.

Időközben a bővülő igények kapcsán megalakultak a szakági részlegek is, a TESz vízi, barlangi, hegymászó, kerékpáros, és sítúrázók csoportjai is. A Szolgálat elnevezése is, mint Társadalmi Erdei Szolgálat, túlhaladottá vált. Ekkor már felmerült a gondolat, hogy a Szolgálatot új alapokra kell helyezni.

tesz tesz tesz tesz tesz-konyv

A Társadalmi Erdei Szolgálat tagjainak felszerelése volt:
1 db igazolvány, 1 db jelvény (az kék ovális jelvényt az ifjúságiak viselték, felirata: Ifjú Természetvédő, MTSZ), 1 db karszalag, 1 db zsebkönyv, mely a legfontosabb szakmai és jogi ismereteket tartalmazta

Az MTSz Természetvédelmi Szolgálatának megalakulása

tesz-logo

1991 tavaszán a tagság részéről igényelt változás bekövetkezett. A TESz kivált az időközben új névre keresztelt Földművelésügyi Minisztérium kötelékéből, és szakmailag a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala pártfogásába került. Szervezetileg továbbra is a Magyar Természetbarát Szövetség társadalmi szervezeteként működött, de már megváltozott névvel. A rövidítést meghagyva Természetvédelmi Szolgálatként működött tovább. Az új Szolgálat folytatója volt elődjének, a társadalmi munkát továbbra is vállaló tagok automatikusan átkerültek az új szolgálat állományába. Megváltozott az igazolvány és a megkülönböztető jelzések is, így a jelvény és a karszalag is.

A Pilisi Parkerdőgazdaság és a budapesti TeSz kerületi szervezetei között az erdőgazdaság felügyelete alá tartozó területek őrzéséről megállapodás született. A kerületek között felosztásra kerültek a Pilis és Visegrádi hegységben, a Gödöllői körzetben a védelemre, őrzésre szánt területek.

A egyes védelmet igénylő területek sajátosságainak figyelembevételével szakági szolgálatokat szerveztek. Ennek megfelelően megalakultak a gyalogos szolgálat mellett a vízi, kerékpáros, sítúrázó, hegymászó, barlangász és ifjúsági szolgálatok. Ezek számára az általános szabályokon túlmenően a szakáguknak megfelelő külön feladatuk is volt. Általánosan megemlíthetők, hogy ezen sajátos feladatok közös vonása az adott területen a szabályok betartása, a szennyezés és kártevés megakadályozása. A szakági szolgálatok ellátásának feltételeit és végrehajtásának módját az egyes szakági bizottságok határozták meg.

A gyalogos szolgálat egyik tevékenységi formája az un. tárcsás szolgálat volt. Ez útellenőrző szolgálatként is ismert volt. Az erdők területén sok helyen, erdőgazdasági célú szilárd burkolattal kiépített úthálózat van. Ez alkalmatlan közúti forgalomra, mivel keskeny, nem megfelelő a teherbírása. Ezeket az utakat táblával, néhány helyen még sorompóval is lezárják. Sajnos sokan nem veszik figyelembe a behajtási tilalmat, sőt a sorompót is megrongálják. Az illegális behajtók nagymértékben szennyezik a levegőt járművük kipufogógázaival, az erdőterületen letapossák a növényzetet. Az útellenőrző szolgálat célja az illetéktelen behajtások megakadályozása volt.

A Szolgálat tevékenységének jellemzésére álljon itt néhány adat. Az 1995-ös év során az 1701 tagot számláló országos szervezet tagjai 3678 szolgálatot teljesítettek az év folyamán, melyen összesen 16400 fő vett részt. Ez utóbbiba beleértendő a - több szolgálatot is vállaló - járőrök, valamint a velük tartó szakosztálytársak, családtagok, barátok száma is. Ezalatt megközelítően hétezer eseményt regisztráltak, melyet jeleztek a területileg illetékes természetvédelmi, vagy erdészeti szerveknek.

1996 őszén újabb változás következett be. Az addigi tevékenységet a környezetvédelmi tárca és az MTSz közötti megállapodás szabályozta, a szolgálat ellátását pedig egy belső működési szabályzat írta le. A új természetvédelmi törvény már jogszabályban ismerte el a társadalmi jellegű gyakorlati természetvédelmet. Az MTSz kizárólagossága ezzel megszűnt, de vezető szerepét nem kívánta feladni. Az újonnan jelentkező igény a társadalmi méretű gyakorlati természetvédelem iránt túlnőtte az MTSz szervezeti kereteit. A megváltozott helyzet következtében az 1997. május 3-4-én Salgótarjánban megtartott 32. országos TeSz találkozón a szervezet kimondta feloszlatását. Ezzel az MTSz 34 éves társadalmi természetvédelme megszűnt.

tesz-logo

Tíz éves kihagyás után a Budapesti Természetbarát Sportszövetségen belül újra alakult a Természetvédelmi és Természetismereti Bizottság. E mellett az ország számos megyéjében kisebb csoportokban ismét tevékenykednek a TESZ tagok, de hatékonyságuk még nem éri el a korábbi „virágkor” szintjét. Tevékenységükre a természetnek így is nagy szüksége van.

Eddig a társadalmi szervezetek tagjainak u.n. alulról építkező kezdeményezéseiről olvashattunk. A következőkben bemutatjuk a törvényhozók által biztosított, u.n. felülről létrehozott jogi lehetőségeket a társadalom tagjainak részvételére a természetvédelemben.

A Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat

tisz-logo

A Társadalmi Természetvédelmi Szolgálatot a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet végrehajtásáról intézkedő 8/1982. (III. 15.) MT rendelet hozta létre, melynek 29. §-a kimondja, hogy az OKTH elnöke - a társadalmi szervezetekkel együttműködve - a természetvédelem hatékonyságának fokozására társadalmi természetvédelmi szolgálatot szervezhet. A szolgálat tagjait szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel kell ellátni, szolgálatuk ellátása során őket a 27. § a) és b) és d) pontjaiban meghatározott jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.

Működési Szabályzatát az 1/1983. (V. 12.) OKTH rendelet 2. számú melléklete tartalmazta, melyben részletesen szabályozták egyebek között a tagok jogait, kötelességeit, a szervezet felépítését és irányítását. A TTSZ országos irányítását az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal látta el. Tagjai a védett természeti területek szerint szerveződtek csoportokba, melyek működését a védett természeti terület szerint illetékes felügyelőség, illetőleg nemzeti park igazgatóság igazgatója szervezte, irányította.

A TTSZ tagjai a szolgálatot kétfős csoportban látták el. Jogosultak voltak: - a természetvédelmi értéket veszélyeztető vagy károsító cselekményt elkövető személyt igazoltatni; - azt a járművet, amelyről alaposan feltételezhető, hogy azon jogellenesen szerzett természetvédelmi érték van, feltartóztatni, a jármű vezetőjét és kísérőjét igazoltatni; - az általa észlelt vagy tudomására jutott, a természetvédelem érdekeit sértő cselekmény miatt a gyanúsított ellen a feljelentést (bejelentést) megtenni; - a védett természeti területről a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető magatartást tanúsító (pl. szemetelő), vagy a védett természetvédelmi értékeket veszélyeztető vagy károsító személyeket eltávolítani. A szolgálatot a rendszerváltást követően – az önkéntes rendőri és tűzoltói szervezetekkel együtt – az egyes jogszabályok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 88/1990. (IV. 30.) MT rendelet szüntette meg 1990. május 1-i hatállyal.

A Polgári Természetőrség létrejötte

tisz-logo

Az 1996. évi LIII. törvény 64-66. paragrafusai rendelkeznek az állampolgárok részvételéről a természetvédelemben. A polgári természetőrök a nemzeti park igazgatóságok vagy az önkormányzati őrszolgálatok munkáját segítik. Velük szemben a törvény emelt szintű követelményeket ír elő. Szolgálati vezénylésüket már nem a természetbarát területi szervezetek megbízottai végzik, hanem az illetékes igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai és tájegységvezetői.

A környezetvédelmi tárca a Magyar Természetbarát Szövetséget kérte fel a PTŐ felállításának megszervezésére és a tagtoborzásra. A polgári természetőri csoportok magja az MTSz TeSz tagjainak sorából került ki.

A polgári természetőrök - társadalmi munkában - tíz területi és egy országos hatáskörű központi csoportra tagozódva végzik az ország területén a gyakorlati természetvédelmi munkájukat. A területi felosztás azonos a nemzeti park igazgatóságok működési területeivel. Az egyes igazgatóságokon belül a PTŐ tagokat tájegységekhez osztják be állandó jelleggel. Erre azért van szükség, mert egy adott terület növény és állatvilágát hatékonyan védeni csak így lehet.

Polgári természetőri tanfolyamra középfokú végzettséggel lehet jelentkezni. Kivételt képez a központi csoport, ahová csak felsőfokú képesítéssel rendelkező kerülhet be, korlátozott számban. Polgári természetőrnek a nemzeti park igazgatóságokon lehet jelentkezni a linkekben megtalálható címeken és telefonszámokon.